Magamról

Gittinger Sára vagyok, nemezkészítéssel foglalkozom. Apajon, egy kis alföldi faluban élek a Kiskunságban. Mindig érdekeltek a kreativitást, kézügyességet igénylő tevékenységek: kiskoromban rajzoltam, gyurmáztam, varrtam, kipróbáltam a szövést, majd később a szobrászatba, tűzzománckészítésbe, csempefestésbe és még egy csomó dologba belekóstoltam.

A főiskolát a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán végeztem, ahol a szobrászat és a festészet állt hozzám a legközelebb. Mindig szerettem az olyan tevékenységeket, ahol ez a kettő valamilyen formában együtt érvényesül. Ezután még másoddiplomát szereztem a Testnevelési Egyetem Lovaskultúra Oktató szakán.

A lovakhoz gyerekkorom óta szorosan kötődöm, nyolc éves koromtól kisebb-nagyobb megszakításokkal lovagoltam, ahogy és ahol lehetőségem volt. A művészeti főiskola elvégzése után saját lovam lett, így azóta napi tevékenységeimhez tartozik többek között a kaszálás, szénahordás, ami megadja a nemezkészítéshez szükséges alapkondíciót.

A nemezelés alapjaival a művészeti főiskolán ismerkedtem meg: egyik foglalkozáson kislabdát és nemezlapot készítettünk Gimesi Judit textiltervező iparművész tanárnőnkkel, és én abban a percben tudtam, nekem ezzel dolgom van. Önállóan kezdtem gyakorolni, hiszen akkor még kevésbé volt ismert ez a tevékenység. Persze voltak már nemezműhelyek, de az információ nem terjedt úgy, mint mostanában. Az órai élményekre és a Nagy Mari-Vidák István szerzőpáros egyik első könyvére alapozva, sokat próbálkozva, hibázva és megoldásokat találva, autodidakta módon jutottam el a jelenlegi szintre. Szeretek felfedezve, kísérletezve tanulni. Számomra sokat jelent, hogy nem készen kaptam a tudást, hanem keményen megdolgoztam érte, így még inkább magaménak érzem azt. Később az interneten keresztül megismerkedtem más nemezkészítők munkáival is, és sokuk inspirált új módszerek, megoldások kipróbálására, ez a folyamat a mai napig tart.

A fonással már a főiskola után találkoztam. Egy kicsit ez is olyan volt, mint a nemezelés: úgy éreztem, ezzel még dolgom lesz, de az elkészült fonallal először nem nagyon tudtam mit kezdeni - a kötés, horgolás nem az én világom. Nem sokkal ezután jöttem rá, hogy az egyágú fonal remek alapanyaga a nemezminták körvonalainak, majd miután az eszközparkom bővült néhány nagyobb méretű orsóval és egy kipofozott rokkával, már saját készítésű gyapjúzsinórokkal tudtam beszegni az ezt igénylő nemezmunkáimat.

A lovaim miatt a nyeregalátétek készítése kézenfekvő volt. Ennél a nemeztárgynál különösen fontos a strapabíróság és a megfelelő helyeken történő megerősítés, ezen kívül a jó nyeregalátét a nyereghez is illik méretben és formában, a minőségi munkához elengedhetetlen a lovas háttértudás. Nem csak hagyományőrzőknek, hanem sport- és hobbilovasoknak is készítek nyeregalátétet. Egész más méreteket, formát igényel, más lehetőségeket biztosít a minta elhelyezésére egy ugró- vagy díjlovas nyereg, mást egy téglalap- vagy kerek szárnyú, és megint mást egy szárny nélküli fanyereg. Az évek során számos izzasztót készítettem különféle lovakra és nyergekhez, és a mai napig tanulok valamit minden darabból.

Végül is elmondhatom, hogy az életem során megszerzett képességek mindegyikét a nemezelésben valamilyen formában kamatoztatni tudom, kezdve a lovas ismeretektől a rajztudáson keresztül a varrásig.


Munkáimmal nem szigorúan, de döntően a klasszikus vonalat képviselem: vizes-szappanos technikával dolgozom, szeretem a hagyományos nemezmotívumokat, népi mintákat, de gyakran ötvözöm őket modern elemekkel. Szeretek olyan tárgyakat készíteni, melyek meghatározó elemei környezetünknek, szeretem, ha használati tárgyaim nem csak szépek, hanem valóban használhatóak is.

Sokáig kevéssé foglalkoztatott a zsűrizés lehetősége, a saját elképzeléseim, tapasztalataim és később a vevőim visszajelzései alapján dolgoztam. Egy idő után azonban felmerül az emberben az igény, hogy munkáját szakmai szempontok alapján, szakemberek értékeljék. Népművészeti zsűrizésre eddig benyújtott kilenc munkám közül nyolc nagy örömömre megkapta a legmagasabb, "Hagyományos/Modern Mester Remek" minősítést, idén pedig a háromévente megrendezett Országos Népi Mesterségek Művészete Pályázaton nemeztakaróm első helyezést ért el.


A nemezelésben megélheti az ember az alkotás teljességét. Ma a hatékonyság érdekében a gyártási folyamatokat részekre bontjuk, minden részfolyamat gépesíthető, vagy szinte gépies mozdulatokkal végezhető anélkül, hogy a dolgozó ismerné az egészet. Itt ez nem működik. Az ötlet, a minta és a színek megtervezése csak az első lépés, de hatással van a munkafolyamat minden egyes szakaszára: az eltervezett darabhoz ki kell választani az arra alkalmas minőségű gyapjút, a minta jellegéhez a megfelelő technikát: belehengerelt, előnemezes, tűzött stb, aztán a fentiekhez igazítani a készre gyúrás módját. A munka egy ívet, kerek egészt alkot az ötlettől az elkészült darab nézegetéséig, ami ezután általában új ötleteket ad.

Ez az, ami számomra a nemezelést olyan varázslatos dologgá teszi: szinte a semmiből, egy "kupac szőrből" minimális eszközökkel, puszta kézzel valami használhatót, szépet, befejezettet alkotni. Ez a teljesség, ősiség, egyszerűség az, amit minden nemeztárgy magában hordoz.


Az oldalon látható munkák saját tervezésű alkotások, szerzői jogi védelem alá tartoznak!


KEZDŐLAP

Miért válaszd a nemezt?

GALÉRIA

Válogatás korábbi munkáimból

ELADÓ MUNKÁIM

Nézz körül, hátha megtalálod, amit keresel

BLOG

A nemez és ami mögötte van