Viszontlátás

2021.02.07

Huszár Attiláékkal lórokonok vagyunk. Az én kicsilovam Édes, féltestvére az ő Lepke lovuknak. Ez 11 évvel ezelőtt derült ki, mikor az első nemez nyeregalátéteket készítettem számukra. Tetszett nekik a munkám, így pár évvel később rendeltek még két nyeregalátétet, ezekkel azóta is rendszeresen szerepelnek hagyományőrző rendezvényeken. Ezek az alátétek máig nagy kedvenceim, az első komolyabb megrendeléseim között voltak. Emlékszem, az egyik varrását a második gyapjúfesztiválon fejeztem be, amikor a rossz idő miatt beszorultunk az épületekbe.

Attiláék a háttérben az egyik régi, elől az egyik újabb nyeregalátéttel
Attiláék a háttérben az egyik régi, elől az egyik újabb nyeregalátéttel
Csele lovam a másik nyeregalátéttel.
Csele lovam a másik nyeregalátéttel.

2020 őszén megtisztelő felkérést kaptam: egy regionális kézműves kiállításon én képviselhettem munkáimmal a nemezkészítőket. Nyeregalátétem éppen nem volt készleten, pedig fontos részei a munkásságomnak, ezért elkértem Attilától a fenti, több, mint 6 éve készített nyeregalátétet a kiállítás erejéig. Ezúton is köszönöm, hogy a kedvemért elpostázta. A nemez megérkezett, én pedig izgatottan bontottam ki: kíváncsi voltam, hogy fest 6 év rendszeres használat után kedves munkám. A fehér nyeregalátétek sajnos különösen kényes darabok, de nem csalódtam sem Attiláékban, sem a munkámban. Látszott rajta a használat, de az is, hogy vigyáztak rá. Abszolút kiállítható állapotban volt.

Egyetlen dologgal nem voltam elégedett: sokkal régebb óta lovagolok, mint nemezelek, és számtalanszor nyergeltem különféle nyergekkel különféle lovakat, de meg kellett állapítanom, hogy főként angolnyerges múltam miatt figyelmen kívül hagytam egy apró részletet, mégpedig hogy a hagyományőrző fanyeregnek nincs alsó nyeregszárnya, így a heveder a nyeregalátéten fekszik, és nem csak a szegélynél érintkezik vele, mint az angol nyeregnél. A hevederhelyre való bőrt pedig nem ennek megfelelően szabtam az alátétre annak idején. Ennek nem vészesen, de határozottan látszott a nyoma az anyag kopásán. Ilyenkor válik világossá, hogy a nyeregalátét mennyivel több, mint egy darab nemez, és mennyire fontos tudni, hogyan használják az adott tárgyat, amit készít az ember.

Természetesen úgy döntöttem, kiköszörülöm a csorbát, de majd csak a kiállításon való szereplés után. Egy alapos tisztítás viszont ráfért az alátétre. (A nemez tisztításáról itt olvashatsz bővebben). Kimostam és átgyúrtam a nemezt, kapott egy ecetes öblítést, alapos centrifugálást, majd pár hetet pihent a Kunadacsi művelődési ház kiállítótermében néhány nemez társa, és sok más gyönyörű kézműves alkotás társaságában.

A restaurálás második fázisának már az új évben álltam neki. Az új bőrrátét méretét a kopás elhelyezkedéséhez igazítottam, és úgy döntöttem, hogy kialakításában követem a nyeregalátét alapmotívumát, a palmetta/életfa mintát, természetesen a funkciónak megfelelően leegyszerűsítve. Mivel sokkal nagyobb felületről van szó, mint az eredeti, ez a rátét igényelte a tűzést is, ami szintén az életfa motívumot követi. Ezzel az egész nyeregalátét egységesebb, autentikusabb megjelenést kapott, és a bőrrátét immár feladatát is tökéletesen betölti. Remélem, a gazdái is meg lesznek elégedve a megújult külsővel.

Ilyen lett.
Ilyen lett.


Az oldalon látható munkák saját tervezésű alkotások, szerzői jogi védelem alá tartoznak!